Rosenstein Vendéglő

Két dolgot vallok, ha úgy tetszik, családfőként és vendéglátósként ezek az én iránytűim és útravalóim. Az egyik, hogy a sorsunk leginkább a tetteinkben mutatkozik meg. A másik pedig, hogy az étterem nemcsak lakomahely, hanem a lélek és a szellem feltöltődési helye is egyben. Ezért egy vendéglátóhelynek a békesség szigetének is kell lennie. Mi ehhez a magunk módján azzal is igyekszünk hozzájárulni, hogy a családból mindig van valaki a vendéglőben, akivel lehet beszélgetni, aki segít abban, hogy a vendég azt érezhesse, otthon van, jó kezekben van. Mondják meg, létezik ennél jobb érzés a világon?”

Apu mellett nőttem fel a konyhában, így gyerekkorom óta magamba szívhattam mindazt, amiről számomra a vendéglátás szól. Ha meg kellene határoznom, minek is tartom magam, akkor a vendéglős szót használnám. Célom, hogy mindazt a hagyományt, amit Apu megteremtett, tovább vigyem, és ha kell, akkor a modern kor igényei szerint fejlesszem, és egyúttal megmutassam a saját stílusomat is. Sokféle irányzat van rám hatással, igazán azt szeretem, ha az egyszerű, könnyen befogadható ételeket picit kifinomultabb, letisztultabb tálalásban mutathatom meg. Fontos számomra a kreativitás és az, hogy a már kialakult »rosensteines« ízvilág visszaköszönjön az én fogásaimban is.”